A weboldalon sütiket (cookie) használunk a felhasználói élmény javítására.
Az adatvédelemi szabályzatunkat itt találja.
A legrégibb kézműves technikák egyike a szőnyegszövés. Homérosz Iliász című művében, vagy akár az Ótestamentumban is említik ezt a kézműves mesterséget. Ezek ellenére kevésnek mondható az az írásos és más forrásanyag, amelyekből a kutatók és szakértők egyértelműen datálni tudnák az első szőnyeg születését. A szőnyeg eredete sem földrajzilag, sem időbeli sorrendben nem határozható meg pontosan. Viszont a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a közép-ázsiai nomád törzsek kezdhették el a szőnyeg készítését, és innen terjedt a Közel-Keletre és máshová.
A ma ismert legrégebbi szőnyeg az 1940-es években került elő a szibériai Atlanti-hegységben. A dél-szibériai Pazirikban, egy jéggel borított sírboltban találták meg. A sírhely, melyben a szőnyeg is hevert, körülbelül i.e. V. században keletkezett. A szőnyeg mellett talált többi használati tárgy arról tanúskodik, hogy egy vándorló életmódot folytató nomád népcsoport hozta létre.
A következtetések szerint ez a népcsoport Nyugat-Ázsia vagy Dél-Ázsia, esetleg a Kaukázus területeiről vándorolhattak Szibériának ennek a részére. Ebből következik, hogy a szőnyeg eredete nem ismert, de ennek ellenére történelmi jelentőségű.
Ez a kézi csomózású szőnyeg a legkorábbi kézzelfogható lelet. Az Ermitázs Múzeum őrzi ezt a páratlan szőnyegleletet, mely a "Paziriki szőnyeg" néven vált híressé. Ha szemügyre vesszük a képet, akkor láthatjuk, hogy a szőnyeg finom csomózottságú.
A kezdetekben kizárólag saját céljaikra készítettek szőtteseket az ázsiai nomád törzsek. Ezek a szőttesek elsősorban ruhák, takarók, tarisznyák, tevetakarók és bejárati plédek voltak, később viszont alkalmazni kezdték a csomózott technikát is. Az utazók, akik ezeken a vidékeken jártak, világszerte beszámoltak a mesés szőnyeg "alkotásokról". Így egyre keresettebb lett a keleti kézi csomózású szőnyeg. A keleti szőnyeg legfontosabb kereskedelmi központja Bakhara városában volt. A későbbiekben a "bakhara" név gyűjtőnévvé vált, mert a kézi csomózású szőnyeg egyedül Bakhara városában volt kapható.
A készítési helyük szerint tudjuk csoportosítani a csomózott keleti szőnyeg darabjait:
1) A nomád szőnyeg jellemzői a nomád törzsek által tenyésztett állatok gyapjai szolgáltatják a szőnyeg alapanyagát. A nomád életmód miatt a szövőszékeik keskenyek, így könnyen hordozhatók. A szövőszék mérete határozza meg a készítendő szőnyeg méretét, ezért a nomád szőnyeg keskeny, hullámos szélek, és egyenetlen formadíszítései tradicionális ősi minták, amelyek generációról generációra öröklődnek.
A szőnyegeik színvilága: fekete, barna, drapp, sötétkék, vörös, narancssárga, sárga, és a gyapjúfonal eredeti nyers fehér
2) A falusi vagy félnomád szőnyeg a nomád szőttesből és szőnyegből alakult ki. A szőnyeg iránt egyre nagyobb igény merült fel. Szőnyegműhelyeket hoztak létre a nagyobb méretű és mennyiségű termékek előállítására. Színvilága hasonló a nomád szőnyeg színvilágához. Eleinte a nomád szőnyeg motívumvilágát alkalmazták, később egyre gyakrabban készült a szőnyeg európai minta alapján.
3) A városi szőnyeg a XVI. századi fellendült kereskedelemnek köszönhetően alakult ki. A nagyobb városokban korszerű szőnyegkészítő műhelyek nyíltak: megtervezett minták alapján dolgoztak, organikus és geometriai mintákat is használtak. Finom csomózottság, sokféle méretben készítenek szőnyeget, és a nagyméretű szőnyeg elkészítése sem jelent problémát. Az európai tervezők révén jelen van az európai mintavilág is.